A póló anyaga kulcsszerepet játszik a nyomtatás minőségében és tartósságában, hiszen az eltérő textíliák különböző módon reagálnak a különböző nyomtatási technológiákra. A megfelelő anyag kiválasztása alapvetően meghatározza, hogy a minta mennyire lesz élénk, részletgazdag és tartós.

Póló nyomtatás során a leggyakrabban használt textíliák közé tartozik a pamut, a poliészter és a kevert szálas anyagok. Mindegyiknek megvannak a saját előnyei és hátrányai, valamint az egyes nyomtatási technológiák is más-más eredményt adnak rajtuk. A 100% pamut pólók a legnépszerűbbek a nyomtatás világában. Kiválóan alkalmasak a direkt textilnyomtatásra (DTG), a szitanyomásra és a hőtranszferes eljárásokra. A pamut természetes szálai jól magukba szívják a festéket, így a nyomat élénk és részletgazdag lesz. Hátránya, hogy a festék beivódása miatt a színek mosás során kissé fakulhatnak, főként, ha nem megfelelően kezelik a pólót.

A poliészter anyagok más tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért a nyomtatás is eltérő módon működik rajtuk. A szublimációs nyomtatás például kimondottan poliészterhez ajánlott, mivel a speciális festék hő hatására beépül a szálakba, így rendkívül tartós, élénk és kopásálló mintát eredményez. Poliészteren a DTG és a szitanyomás kevésbé hatékony, mert a festék nem tapad megfelelően a szintetikus szálakhoz. A kevert szálas pólók, például a pamut és poliészter kombinációja, egyesítik mindkét anyag előnyeit. A poliészter növeli a tartósságot és a rugalmasságot, míg a pamut biztosítja a kényelmet és a természetes érzetet. Ezek az anyagok többféle nyomtatási technológiával is jól működnek, bár a festék nem tapad olyan mélyen, mint a 100% pamutnál. A kevert szálas pólók sokoldalúan használhatók, és gyakran jobb kopásállóságot biztosítanak, mint a tisztán pamut változatok.